Marko Gavrilovic örökre beírta magát a kecskeméti sporttörténelembe, hiszen az SG Kecskemét Futsal szerb sportigazgatója két ezüstérmet is bezsebelt a klubbal. Most új kihívások elé néz, hazája felnőtt válogatottjának szövetségi kapitánya lesz, és így a hírös városi munkáját sem folytathatja.
Hogyan emlékszik vissza az első időszakra, mikor Kecskemétre érkezett?
Három évvel és két hónappal ezelőtt egy nagyon érdekes helyzetben kerültem Kecskemétre, az alsóházi rájátszás időszakában – mondta Marko Gavrilovic. – A Scoregoalnak abban a szezonban nagy céljai voltak, ám nem sikerült azokat elérni. Megvoltak az elképzeléseim, hogyan tudunk majd kilábalni ebből, és szerencsére nem volt teljesen idegen a közeg, mert voltak már szerb játékosok a keretben, Aleksic és Ristic révén sikerült gyorsan megtalálni a közös hangot a csapattal. Azt láttam, hogy megvan a tehetség a keretben, mégis hiányzik egy kis plusz, hogy előrébb tudjon lépni az egész csapat. Sikerült napról napra emelnünk a szintet, a profi szemlélet és a sok munka vitt minket egészen addig, hogy a magyar NBI legjobb gárdái közé tartozzunk, négy között legyünk a bajnokságban és a kupában is. A 2023-24-es évadra változtatnunk kellett, és szolidabb költségvetéssel, más koncepcióval dolgozni. A fiatalításon, a saját nevelésű játékosok fejlesztésén volt a hangsúly, amihez szabad kezet kaptam dr. Vercz Tamástól. Úgy gondolom, hogy ez a stratégia nyerőnek bizonyult, hiszen nagyon limitált költségvetésből kétszer is ezüstérmet tudtunk szerezni az elmúlt két évadban. Mindenki kivette a részét ezekből a sikerekből, de mindezekhez sok alázat és elhivatott munka kellett. Anélkül ez nem jött volna össze.
Mit visz magával innen?
Nagyon sokat tanultam ebben a három évben. Egy teljesen más kultúrát, mentalitást kellett megismerni. Ne értsenek félre, de úgy látom, hogy sok helyen a légiósoktól várják a csodát, és a magyar játékosok zöme csak kiegészítő szerephez jut. Nálunk ez nem így volt. Meg kellett tanulnia mindenkinek ebben a csapatban, hogy felelősséget kell vállalni a közösségért, és bele kell állni a munkába. Hála az égnek partnerek voltak ebben a játékosok, és meg is lett a gyümölcse. Az év felfedezettjét adtuk Kajtár Mátyás személyében, továbbá a magyar felnőtt válogatottnak hat játékost is adtunk, valamint a szerbnek is kettőt.
Melyek a legemlékezetesebb dolgok az Ön számára ebből a három évből?
A legfontosabb dolog szerintem az, hogy ki tudtuk egymásból hozni a legjobb tudást. Folyamatosan fejlődtünk közösen, és bíztunk egymásban. Sok edző szenved attól, hogy rá kell erőltetnie az akaratát bizonyos játékosokra. Én azt mondhatom, hogy nem volt ilyen problémám Kecskeméten. Hittek bennem a játékosok, én is hittem bennük, és ez borzasztóan fontos része volt az elért eredményeinknek. Kevesen voltunk sokszor, de olyan energiákat tudtunk mozgósítani közösen, amire nem sokan képesek. Erre büszkének kell lennünk, és örökre az emlékezetembe fogom vésni, hogy milyen nagyszerű emberekkel dolgozhattam itt együtt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sikerült ezekkel az energiákkal jó kapcsolatot kialakítanunk a kecskeméti közönséggel. Rengeteg pozitív üzenetet, barátságot kaptam az elmúlt években, és ezek többet jelentenek az érmeknél, vagy az utolsó másodperces góloknál.
A felnőtt szerb futsal-válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki. Milyen érzés ez az Ön számára?
Amikor elkezdtem az edzői szakmát, tiszta és világos képem volt arról, hogy hova szeretnék eljutni. Természetesen nagy álmom volt, hogy saját nemzetem szövetségi kapitánya legyek. Nagy megtiszteltetés ez számomra. Pontosan tudom, hogy milyen rögös út vezetett idáig, és hogy mekkora felelősség ez. Hiszem, hogy csak az alázatos és kitartó munka vezethet majd sikerre minket ott is.
Mit üzenne a kecskeméti sportszerető embereknek?
Kecskemétnek meg kell találnia a megoldást arra, hogy a futsal életben maradjon. Tudom, hogy nem olyan tradicionális sportág, mint több labdajáték, ám az elmúlt 10 év munkája, amit dr. Vercz Tamás itt végzett, ezért a közösségért, az elvitathatatlan és kár lenne veszni hagyni. Úgy érzem, hogy a város sportszerető közössége is megkedvelte ezt a sportágat, egyre többen voltak kíváncsiak, és sok gyerek számára lettek példaképek játékosaink. Szerintem nagyon jó reklámot csináltunk az elmúlt évek döntős eredményeivel a városnak. Nehéz lenne számszerűsíteni ezeket a dolgokat, de kézzelfogható siker volt a Katona Gimnázium sportcsarnokának megépítése is, ami a futsal nélkül nem biztos, létrejött volna ilyen gyorsan és gördülékenyen. Lehet, hogy most kicsit hátrébb kell majd lépni. Kisebb költségvetéssel kell gazdálkodni, szerényebb célokat megfogalmazni, hogy utána majd, ha eljön az idő, újra nagyokat tudjon lépni előre a klub és a sportág Kecskeméten. A lényeg, hogy életben maradjon az az elhivatott közösség, ami gyökeret várt a hírös városban. Büszke vagyok rá, hogy itt élhettem és dolgozhattam. Egy kicsit már kecskemétinek is vallom magam. Örökre a szívembe zártam ezeket az éveket, az itt szerzett emlékeket és embereket. Remélem, hogy egyszer úgy térhetek ide vissza, hogy azért szurkolhatok, hogy a kecskeméti futsalcsapat még fényesebb sikert érjen el, mint amit nekünk sikerült most – zárta gondolatait Marko Gavrilovic.
Dr. Vercz Tamás ügyvezető elnök gondolatai a szerb szakember távozása kapcsán:
„Talán nem árulok el olyan nagy titkot azzal, hogy Marko Gavrilovicra az elmúlt 10 év legjobb edzőjeként, szakmai vezetőjeként tekintek, nemcsak Kecskeméten, de országos szinten is. Amikor megérkezett hozzánk, felvázoltunk egy ambiciózus jövőképet itt Kecskeméten, és Ő mindvégig ehhez tartotta magát. A búcsú során elmondtam neki, hogy Ő nem egy egyszerű ember, sőt… Már-már az „őrült” kategóriát súrolja, de talán pont ez az őrültség kell, hogy nagy sikereket érjen el valaki. Ezért nem is féltem őt. A szerb válogatott élén pont ugyanolyan “őrült” lesz, ha éppen nem őrültebb, és saját hazájának hozza majd a szebbnél szebb eredményeket. Sok sikert kívánok neki ezúton is. Hajde Marko!”
