Újabb egy év telt el az SG Kecskemét Futsal életében is. Dr. Vercz Tamás ügyvezető elnök tekintett vissza a mögöttünk hagyott közel 12 hónapra, amelyben történelmi magasságok és mélységek is voltak.
A 2023-as évértékelőben kettős érzései voltak. Ez most egészen bizonyosan másképp van, hiszen történelmi sikert ért el a klub. Milyen érzések töltik el így jó pár hónappal az ezüstérem megszerzése után?
Az első gondolatom talán a büszkeség és a hála! Büszkeség a csapat felé, a játékosok felé, a szakmai stáb felé, és minden munkatársam és támogató felé, akik hozzásegítettek ehhez az eredményhez. És hálával Isten felé, aki mindig volt ott mellettünk, még akkor is amikor ezt senki sem látta, érezte. Még most is megremeg a hangom, amikor a bajnoki döntőbe jutásról, vagy éppen az ezüstéremről mesélek, ez több, mint egy nagyszerű érzés, igazi mérföldkő egy ember életében.
Lassan visszatekintve a 2024. esztendőre, úgy érzem a kecskeméti futsal kimaxolta ezt az évet. Nem sokan vártak minket a bajnoki döntőbe májusban, fiatal csapat voltunk, rutintalan, csikó játékosokkal, és mégis ez adta az erőnket. A fiatalság hozta azt a csapatszellemet, és csapategységet, amit bármely más sportágban is a csapatok megirigyelhetnének. Marko és Karesz edzőpáros idővel, mérkőzésről mérkőzésre egyre erősebb kapoccsá vált, akik nem csak szakmát, de tartást is adtak ennek a fiatal csapatnak. A szurkolók pedig igazi oroszlánbarlanggá alakították át a hazai pályát.
A csapat egyben tartását követően, az ősszel bizonyítottuk, hogy nem véletlenül kerültünk oda, ahol érmet akasztottak a nyakunkba, hiszen ez a csapat az új évet a 2. helyen várhatja.
Ahogyan magasságok, mélységek is vannak mindenki életében. Mennyire volt nehéz feladat egyben tartani a játékosokat, a klubot? Miben lát még lehetőséget a fejlődésre, továbblépésre?
Megvallom őszintén, nyáron engem is utolért az a nagyon rossz szellemiség, amit oly sok ember megérez életének bizonyos szakaszában, ez pedig a kiégés és a motiválatlanság érzése… Küzdöttem a napokkal, hogy a klub életében merre tovább, fenn lehet-e tartani ilyen magas szinten egy csapatsportágat, hova lehet még innen fejlődni?! Közben szembesültem olyan jelenségekkel, mind klubon belül, mind a sportág megítélésében, országos menedzselésével, amely szembemegy a saját gondolataimmal, cselekedeteimmel. Nehéz volt megtalálni egy ilyen helyzetben a megfelelő kiutat.
És amikor azt gondolod, minden elveszett, megéled a mélységeket, akkor mindig jön egy támogató, baráti kéz, ami átsegít ezeken a napokon, és új impulzust ad arra, hogy folytassuk, és mutat egy új utat, hova lehet még továbbfejlődni.
Fontos megjegyezni, hogy olyan új impulzusok értek, és ezáltal olyan célok születtek a tervezőasztalon, amelyek alapjaiban fogják megváltoztatni a hazai futsal megítélését, és ezáltal a kecskeméti futsalt is. Mindez természetesen pozitív értelemben. Nem ígérem, hogy minden úgy fog teljesülni, ahogy azt megálmodtuk, de ezen dolgozunk most már hónapok óta, és reményeim szerint, a halk, csendes háttérmunka meg fogja hozni a gyümölcsét.
Utánpótlás és felnőtt szinten is ad játékosokat a válogatottnak a klub. Hogyan értékeli ezt a sikert?
Egy profi sportoló életében az, hogy az országát, a hazáját képviselheti a nemzeti válogatottban, úgy gondolom, ez mindennek az alfája és omegája. Így van ez a klub részéről is, válogatottat adni a klub érmes címek mellett a legnagyobb büszkeség.
A szakmai stáb erejét mutatja, hogy ez nálunk hatványozottan igaz, hiszen szinte állandó jelleggel adunk a válogatottaknak felnőtt (Bencsik, Pál, Kajtár, Fekete, Tomic) és utánpótlás játékosokat (Hajnal, Lehotai), nem kis számmal. Külön öröm, hogy több játékos nálunk lett válogatott, azaz ez a tény is újfent a klubnál folyó szakmai munkát dicséri. És hiszem, minden gyerekben megvan a tehetség, a kérdés csak az, az adott klub és szakmai stáb ki tudjuk e hozni belőlük a legjobbat. Úgy gondolom, mi ebben nagyon jó úton járunk.
A felnőtt válogatottban legutóbb Pál Patrik négy gólig jutott az Eb-selejtezőn Montenegró ellen. A helyszínen tekintettem meg a meccset, és sorra érkeztek a gratulációk. Ez is bizonyítéka a Kecskeméten folyó kiváló munkát illetően.
Mivel lenne elégedett a 2024/25-ös szezon végén?
Na ez egy nagyon nehéz kérdés… de nem menekülök el előle. A csendes, alázatos munkában hiszek, nem vagyok híve a mellkas döngetésnek. A felnőtt csapat szinte ugyanaz, mint a tavalyi évben, talán várható télen némi fazonigazítás a csapat összetételében, de ez sem olyan mértékű, amely megbontaná a csapategységet. És ez továbbra is elsődleges szempont az életünkben. Csapategység! ez vitt minket tavasszal a bajnoki ezüstig, és reményeim szerint ez fog minket elvinni az újabb magasságokig. Az alapszakasz folytatását a 2. helyről várjuk, a kupában is állva vagyunk még, egyik játékosunk vezeti a góllövőlistát, ez egy jó kiindulási alap, de tudjuk nagyon sok kiváló csapat van még a mezőnyben, minden mérkőzésen meg kell majd harcolni a pontokért, a továbbjutásért.
így hát az elsődleges cél a felsőházba kerülés, és ott talán már nem lehetetlen feladat az újabb éremért való küzdelem! Minden játékos, szakmai stábtag, és az én szemeim előtt is ez a cél lebeg, szeretnénk újra átélni azokat a katartikus 2024. év eseményeit.
