A SG Kecskemét futsalcsapatánál mozgalmas és kihívásokkal teli szezon volt. Az alapszakasz hajrájáról, az alsóházi menetelésről, a Final Four tanulságairól és a sportágat érintő országos bizonytalanságról beszélgettünk a csapat vezetőedzőjével.
Keretalakítás és az alapszakasz tanulságai
– Ha kettévágjuk a szezont, az alapszakaszban egy hajszálon múlt a felsőházi tagság, ami végül nem sikerült. Hogyan láttad ezt az időszakot, különösen a nyári komoly keret- és stáb átalakítások fényében?
– Valójában egy nehéz örökséget vettünk át a nyáron, ami mindenkinek komoly kihívást jelentett. Új stábot kellett kialakítani, a maradó játékosoknak pedig alkalmazkodniuk kellett egy teljesen más összetételű és karakterű csapathoz. Két héttel a felkészülés kezdete előtt még mindössze körülbelül négy olyan játékosunk volt, akire biztosan számíthattunk. Az új érkezők és Biró Attila is az utolsó pillanatokban csatlakoztak, így indultunk neki a szezonnak. A felsőházunk azon múlt, hogy az első tíz mérkőzésen csak tizenkét pontot szereztünk. Voltak fájdalmas vereségeink és pontvesztéseink. Az az öt-hat mérkőzésen elhullajtott néhány pont végül megpecsételte a sorsunkat. Egy csapatépítés időigényes folyamat, a játékosok különböző helyekről jöttek, és a munkánkat az sem segítette, hogy a válogatott kerettagok az Európa-bajnoki felkészülés miatt rengeteget voltak távol. Sokszor csak fél csapattal tudtunk edzeni.
– Mikor indult be igazán a szekér?
– Az alapszakasz második felére érkeztünk meg, addigra kezdtünk összekovácsolódni. A karácsonyi szünet és a januári Eb után jött meg az a plus, ami a csapategységet illeti. Jó közösség alakult ki, a srácok maguknak is szerveztek közös programokat. Ha ez a kohézió hamarabb megvan, az a plusz pár pont simán meglett volna, amivel a 30 pontunk helyett 33-mal az ötödik helyen befordulunk a felsőházba.
Menetelés az alsóházban és a Magyar Kupa Final Four
– Az alsóházban viszont szinte hibátlan produkciót nyújtottatok, a zárófordulót leszámítva minden meccset megnyertetek. Mi volt ennek a titka, és hogyan éled meg a hetedik helyet?
– Miután lecsúsztunk a felsőházról, új célokat kellett kijelölnünk. A legfontosabb alapkövünk az volt, hogy a májusi Final Fourra tisztességesen felkészüljünk, hiszen tudtuk, hogy az Újpest lesz az ellenfelünk. Azt kértem a srácoktól, hogy az edzéseken és a bajnokikon is maximális erőbedobással dolgozzanak, mert csak így vehetjük fel a versenyt egy teljesen más ritmusban játszó csapattal. Amikor bekerülsz egy ilyen jó sorozatba, minden könnyebbé válik. A játékosok elkezdték élvezni a játékot, és a végén egy nagyszerű, 14 meccses veretlenségi szériát produkáltunk – a decemberi, Újpest elleni meccstől egészen a május végi, Berettyó elleni találkozóig –, amiben benne volt az Újpest elleni Final Four döntetlenje is, mert én annak számolom. Bár a 10/10-es győzelmi mutató nem lett meg az alsóházban, a 10 meccsből szerzett 9 győzelemmel kihoztuk a maximumot ebből a szakaszból. Úgy gondolom, hogy nünaszokon múlt a Magyar Kupában is a döntő, ami igazán megsüvegelendő teljesítmény, és büszke vagyok a csapatra, mert kihoztak magukból mindent.
A jövőről
– Hamarosan jön a szezonzáró családi nap, de a háttérben már biztosan a jövőt tervezi a klub. Mire számíthatunk a következő idényben?
– Az biztos, hogy a keretünk az idén is át fog alakulni. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy kicsit vissza kell lépnünk ahhoz, hogy a jövőben újra fejlődni tudjunk. Látni kell, hogy az élsportban és a látványsportokban korábban megjelent jövedelmek után nem biztos, hogy fent lehet lehet tartani azt a szintet, hogy valaki főállású sportoló legyen. Nem várható el senkitől, hogy jelképes összegekért áldozza fel a teljes napját, hétvégéjét a profi sportra, de a másik véglet, a csillagászati összegek sem reálisak már. Nagy átalakulások előtt áll a sportvilág, de ettől függetlenül én nagyon bízom benne, hogy a Scoregoal a jövőben is stabil és meghatározó része marad a magyar futsal életnek, és az NB I-ben tudja folytatni a szereplését.
